A tegnapi euforikus hangulat és a
sör-whiskey gyömbér kombó múló hatása után éjjel négykor arra keltem, hogy csak
ott nem sajog minden porcikám, ahol nem lehet. Meccsek után jó anyám nem
véletlenül jön a szokásos monológgal: "Mindig csak a foci, megéri ez fiam?" Annak
ellenére, hogy nem a Premier League-ben, és nem is egy Chelsea-ben, Manchester
Unitedben vagy Arsenalban kergetjük a labdát hétről-hétre - még - ikszmillió forintos
heti bérért, mindig ugyanazt felelem: "De még mennyire!"
A hétvégén Felsőrajk csapatát
fogadtuk a Zala megyei másodosztályú bajnokság keretein belül. A tanulmányi és
munkaügyi elfoglaltságok miatt Buda Peti edzőnknek elég szűk keret állt
rendelkezésére. Olyan játékosokat kellett pótolnia, mint a csapatkapitány
Csetei Jani, az eddigi szélsőjátékot meghatározó Horváth Zsolti, Takács Ati,
Tálos Peti trió, illetve a klasszikus tízes prototípusa, Zborai Gyuszi, a szögletrúgások Diamantija!
Ennek köszönhetően a pályára a
megszokott 4231 helyett a klasszikus 442-ben vonultunk ki. Mindezt
illusztrálnánk is egy mágnestáblás fotón, ha Várhidi Peti nem vitte volna el a
Sport TV stúdiójába… A kapuban Bársony Laci, a védelemben a meggyógyuló Pintér Joke, Kiss
Máté, Soma és Hompó Dávid kapott bizalmat. Előttünk a BéBé, BudaPé, Bársony
Szabi, Guba négyes, míg a csatársorban a Brazil-Millei páros tüsténkedett. A
padon a Budapestről éppen hazaeső Sinbi és Horváth Geri foglaltak helyet.
Az első félidőben nem sok minden
történt, azon kívül, hogy a bemelegítés alatt rájöttünk, ebben a szélben bizony
még a sz*r is belénk fog fagyni… Azért negyvenedik perc környékén Lackó bravúrral
fogta vendégek szabadrúgását, amiért joggal járt neki a buksi-simi! Tőlem meg egy
sör a fault miatt! (BéBé)
A második játékrészben azonban
felpörögtek az események, a hazai csapat lefele támadott – Persze a pályánk
tükörsima és egyenes... Azért vízmérték használata 18 éven aluliaknak nem
ajánlott. – így nagyobb nyomást gyakorolva a vendégekre. Az 55. percben a
sérüléssel küszködő Gubát Sinbi váltotta, akinek ebben a harminc minutumban még
talajgyakorlatra is volt ideje, tigrisbukfenc formájában kápráztatta el a közönséget. Roppant komplex
labdarúgó! Azonban a 60.-ban a vendégek egy szöglet után megszerezték a
vezetést. 0-1! Megint egy hozható meccsen álltunk bukóra… Mindent egy lapra
feltéve szerkezetet váltottunk. A narancssárga lappal játszó Peti helyére Geri
érkezett a 75.-ben, Szabi felment középcsatárba, Sinbi pedig középre, így
kialakítva a 433-as formációt. Micsoda taktikai repertoárokkal rendelkezik az Edzőbá, te jó ég!
Az idő egyre csak fogyott,
amikor a 85. perc környékén a vének tanácsának egyik tagja, Brazil egy kapu
előtti kavarodást követően okosan helyezett a hosszúba. Aki Guba szerint nem
csak szögleteknél, hanem péntek-szombat esténként is gyakran érkezik a rövidre!
Mint a napközisek rohantunk és ölelgettük a gólszerzőt, 1-1! És még nem
volt vége, maradtunk a 433-nál, nem álltunk be bekkelni, hazai pályán mégiscsak
három pont a cél! 88. perc, a másik rutinos róka, Millei Zoli lódult meg a jobb
szélen, lövésébe már csak belekapni tudott a kapus, 2-1! Muszáj volt gólt
lőnie, mivel a mindig szókimondó kisfia, Bálintka megmondta, ha nem teszi, nem kap otthon vacsorát. Ifi csapatunk sajnos 3-0-s vereséget szenvedett.
Még az utolsó pillanatokra is
maradtak izgalmak, egy páros kiállítás formájában, az ellenféltől gőzöm sincs
kit, míg tőlünk Mátét zavarták ki kakaskodásért! Amit a sors elvette tőlünk Újudvar
és Páka ellen, azt most részben sikerült törlesztenie. Mert tudvalevő: "Az élet mindig döntetlenre játszik!" Apró szépséghiba, hogy
az időjárás miatt elég kevesen látogattak ki a meccsre. A lefújás pillanatában óriási
kő esett le a szívünkről… Habár arról fogalmam sincs a mosógép, hogy fogja
kivinni a hat kiló sarat a fehér pulóverből, de nem is érdekel!
Klisészerűen írva ez a győzelem a
küzdés és a szív diadala - nagyon buzis? - volt, alapemberek távollétében is megmutattuk, hogy az elmúlt pár meccs csak hullámvölgy, és visszatértünk a helyes útra. Remélhetőleg egy
jó darabig rajta is maradunk! A Peti által tervezett 15 pontból 3 a zsebben, már csak 12 kell, 4 meccsen! A feladat tehát adott! Hétvégén Borsfára látogatunk, remélhetőleg
hasonló eredménnyel, mint tettük azt tegnap.
Visszatérve a bevezetőre, és éccsanyám kérdésére, hogy
megéri-e esni, kelni, csúszni, mászni és sajgó lábra meg kék-zöld foltokra
kelni hajnali 3.57-kor? Meg arra, hogy az sörtől marhára kell az embernek a
toalettre mennie. Nanáhogymindennéljobban!
A végére egy kis dubstep no meg:
Hajrá Palin!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése